A pszichiátriai beteg és az ő betegsége

Rettegünk elménk zavarának lehetőségétől. A pszichiátria sokkal inkább félelmet kelt, mint a testi betegségek általában. Egy májgyulladásra, vagy rákbetegségre találunk magyarázatokat, kézzel fogható okok és terápiás megoldások várják a szenvedőket. A pszichiátria stigmatizál. Főleg társadalmi megítélésünk, előítéleteink, a félelmeink fő oka, de sokszor a kontrollvesztés lehetősége a legfélelmetesebb.

A hagyományos orvoslás, különösen a pszichiátria, leginkább a tünetekből állít fel diagnózisokat és rakja be pácienseit sokszor értelmezhetetlen fiókokba. A pszichiátriában az európai osztályozási rendszer a BNO kódok tárháza. Amerikában a DSM rendszert használja a pszichiátria. Ha az előírt tünetekből néhány teljesül, már meg is kapjuk a pszichiátriai diagnózisunkat. Sokszor kapja a pszichiátria azt a vádat, hogy nem egzakt tudomány. Szerintem sem az. De valóban diagnosztikai felosztó rendszerek szerint működik-e az ember?

Megkérdezhetjük magunktól, hogy az adott tünetünk milyen változásokat, élet és gondolkodásbeli változtatásokat akar kicsikarni belőlünk? Nagyon nehéz változtatni önmagunkon, berögzött szokásainkon, különösen akkor, ha  már elfogyott az erőnk, elfogyott az “akaratunk”. A pszichiátriai problémákkal küzdők legfőbb nehézsége, hogy már nem képesek akarni. Ez persze további bűntudatot generál, rettegve attól, hogy a külvilág esetleg lustának, gyengének, alkalmatlannak, selejtnek ítéli meg őket. Gyakran ez a kétségbeesés vezet az önpusztító mechanizmusok beindulásához, a segítség kérés helyett. Csak akkor jön létre változás az életünkben, ha valamit megváltoztatunk mi magunk. Az állandóság eredménye az állandóság marad. A környezetünktől nem várhatunk változást addig, amíg magunk sem vagyunk képesek változni.

Test-Lélek-Szellem. Ha az egyik megváltozik, megbillenti a megszokott egyensúlyt, így változásra késztetve a másik kettős is. Így jöhet létre az a furcsa jelenség, hogy a lélek betegsége (pszichiátria) testi tüneteket okoz. Minden tünet egy felkiáltójel arra, hogy változni kell.

A pszichiátriai betegségek megelőzésére sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni a megfelelő életmód, környezet kialakításával. Nem népszerű, amikor a testi egészség fontosságát hangsúlyozom, ebben kiemelve a sport jelentőségét. Komoly pszichiátriai tanulmányok készültek arra vonatkozóan, hogy az izomzatból milyen neurokémiai anyagok szabadulnak fel, amik nélkülözhetetlenek az idegrendszerünk számára. A fizikai kondíció egy stabil kapaszkodópont a szellemnek és a léleknek.

Amikor a lelkünk betegszik meg, vagy gyengül el, akkor érdemes akár csak néhány üléses (5-10 alkalom) pszichoterápiára elmennünk. Nagyon más nézőpont világosodik meg, ha egy érzelmileg számunkra független ember útmutatásával járhatjuk át az épp minket kínzó problémát. A segítségnyújtás akkor valódi segítség, ha a páciens maga izzadja ki és veszi elő a mélyen elrejtett megoldó kulcsait. A terapeuta segít a kicsomagolásban.

A rossz lelki állapot nem bűn, nem fogyatékosság, nem a gyengeség jele. Sokszor már az a puszta tény segít, hogy ki meri mondani, hogy megtudja osztani, végig tudja gondolni valakivel a problémáit. Segítség kell abban, hogy a valódi pszichiátriai betegség amire van orvosi segítség is, ugyanolyan meghallgatást kapjon, mint egy életvezetési nehézség és ebben tiszta átlátható útmutatást kapjon.

Posted in Hírek | Tagged , | Leave a comment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.